logo-szakerto  

Cesare Lombroso –  pályafutás és az elmélet

A bűnözők fiziognómiai vizsgálatának úttörője 1835. november 18-án született Veronában. A páduai, a bécsi illetve a párizsi egyetemen tanult. Fiatalon a szegények és betegek ügye foglalkoztatta: friss diplomás orvosként a lombardiai vidéket járta és saját költségén nyomtatott röpiratokat osztogatott a pellagrában (Nagyrészt a B-vitamin-csoportba tartozó niacin hiánya miatti betegség. Jellemzőek a bőrelváltozások, az emésztőrendszeri és központi idegrendszeri tünetek.) szenvedő parasztoknak.
Cesare Lombroso

1872-ben felvetette, hogy a betegséget a parasztok által fogyasztott mérgezett kukorica okozhatja - az csak évtizedekkel később bizonyosodott be, hogy a pellagra az egyoldalú, főleg kukoricával való táplálkozás következtében, a nikotinsav hiánya miatt alakul ki és sörélesztő fogyasztásával megelőzhető.
1859-ben katonaorvosnak állt, a banditák elleni hadjárat idején Calabriában tanulmányozta a helyi folklórt és nyelvet. Érdeklődése 1864-ben fordult a bűnözés felé, amikor - még hadiorvosként - a katonák tetoválásait tanulmányozta, és arra a következtetésre jutott, hogy "a becsületes és a becstelen katonát" a bőrükbe vésett obszcén szövegek alapján lehet megkülönböztetni. Azonban belátta azt is, hogy egyedül a tetoválás nem elég a bűnöző természet felismeréséhez - ehhez szükséges a pozitivista tudomány eszközeinek alkalmazása is.

1864-ben publikált könyvében már azt fejtegette, hogy a művészeti zsenialitás az örökletes elmebaj megnyilvánulása, amely a bűnözéstől sem áll messze. Feltevésének igazolása érdekében tekintélyes gyűjteményre tett szert pszichiátriákon készült műalkotásokból. 1880-ban újabb tanulmányt szentelt a kérdésnek, amelyben "az őrült művészet" 13 fajtáját különböztette meg. Elmélete mára elavult, de akkor sok íróra gyakorolt nagy hatást.
Lombroso 1871-től Pesaróban elmegyógyintézetet is vezetett, itt szerzett tapasztalatai érlelték meg a nevét híressé tevő elméletét. 1872-ben felboncolta egy idős calabriai bandita holttestét, akit előzőleg már a börtönben is megvizsgált. A koponyán rendellenességet észlelt, egy homorulatot a nyakszirt táján, amely - szerinte legalábbis - a normális embereknél nem létezik. Felfedezéséről így írt: „Annak a koponyának a láttán hirtelen, mintha villámfényben látnám, megvilágosodott a bűnözőtermészetének kérdése – a bűnöző olyan atavisztikus lény, amelyben ismét testet ölt a primitív ember meg az alsóbbrendű állat.”

Úgy vélte, ezzel megtalálta annak bizonyítékát, hogy vannak köztünk "született bűnözők". 1876-ban adta ki nagy viharokat kavaró könyvét L,uomo deliquente (A bűnöző ember) című könyvét, amelyben kifejtette: a bűnelkövetők túlnyomó többsége születésétől arra van rendeltetve, hogy bűnözővé váljék. Ezek a lelki rendellenességek részben degeneráció, részben atavizmus - (a fejlődés korábbi, primitívebb szakaszára való visszaütés) következményei, s testi jegyek révén felismerhetők. Lombroso kapcsolatot látott az egyes "stigmák" és az egyes bűncselekményfajták között, így például a gyilkosokat szűk koponya és domború pofacsont, a tolvajokat sűrű szemöldök és kicsi nyugtalan szemek, alacsony homlok jellemzik, és így tovább.


Lombroso az idők folyamán a kritikák és az általa folytatott, igen mély és kiterjedt statisztikai vizsgálatok nyomán sokat finomított elméletén. A született bűnözők arányát mintegy egyharmadra tette és úgy vélte, léteznek elmebeteg bűnözők és bűnözésre hajlamosak is. A született bűnözőkkel szemben elvetette a jóindulatot és "selejtezésüket" javasolta, ám a körülmények által bűnbe vittek esetében elvetette a halálbüntetést és megelőző intézkedéseket javasolt.
CESARE LOMBROSO, L´Homme criminel, Tafel 11: Crime contre les moeurs, Paris 1887, Bibliothèque du Musée de l´Homme, Paris 1887

Élete végén a paranormális jelenségek foglalkoztatták, mint a médiumok, a spiritualizmus és a hipnózis, amelyeket - sikertelenül- próbált meg pozitivista alapon megmagyarázni.

Lombroso az idők folyamán a kritikák és az általa folytatott, igen mély és kiterjedt statisztikai vizsgálatok nyomán sokat finomított elméletén. A született bűnözők arányát mintegy egyharmadra tette és úgy vélte, léteznek elmebeteg bűnözők és bűnözésre hajlamosak is. A született bűnözőkkel szemben elvetette a jóindulatot és "selejtezésüket" javasolta, ám a körülmények által bűnbe vittek esetében elvetette a halálbüntetést és megelőző intézkedéseket javasolt. Élete végén a paranormális jelenségek foglalkoztatták, mint a médiumok, a spiritualizmus és a hipnózis, amelyeket - sikertelenül- próbált meg pozitivista alapon megmagyarázni.

Lombroso rajza a macrosomiáról ( a végtagok túlzott növekedéséről) 1869-ből Lombroso rengeteg koponyát megvizsgált, mielőtt tanait papírra vetette volna


1909. október 19-én halt meg Torinóban, testét végakarata szerint felboncolták. Elméletét, jóllehet egy időben Európában és Brazíliában igen nagy hatással volt a bírókra és kriminológusokra, ma már nem tartják tudományosnak; az általa vélelmezett kapcsolatok összefüggéstelennek vagy egyenesen nem létezőnek bizonyultak. Ugyanakkor bioantropológiai megközelítése forradalmi újításnak számított és utat nyitott a modern kriminológia fejlődése előtt. (9)(10)(11)
Lombroso tehát azt állítja, hogy a „született bűnöző” visszalépés a törzsfejlődés egy korábbi korszakába. Szoros összefüggést feltételezett a külső jegyek, és a belső tulajdonságok között.

Lombroso a született bűnüző külső ismérveit a következőkben határozza meg:
•    az arc aránytalanul nagy a koponyához, a nyakhoz, vagy a testhez viszonyítva
•    az arc aszimmetrikus, a szemek és a fülek más magasságban helyezkednek el, az orr ferde, a száj ferde, stb.
•    a homlok szűk,
•    szemük kicsi
•    a fülek abnormálisan nagyok és elállóak, esetleg éppenséggel túl kicsik,
•    a szemöldök bozontos, sokszor összenőtt,
•    az állkapocs erősen fejlett, nagy, széles, agresszivitást sugárzó, majomszerű, előreugró,
•    az orr pisze, kilátszanak az orrlyukak,
•    a szakáll gyér
•    a haj sűrű, általában sötét színű, „forgói” abnormálisak, növekedési iránya a szokásostól eltérő.
Illusztráció Lombroso: A született bűnöző című művéből. A kép a fent leírt külső vonásokat hivatott bemutatni.
Lombroso ugyanakkor elismerte, hogy a bűnözők nagy része, mintegy kétharmada nem született bele a bűnözői létbe, hanem a körülmények hatására lett azzá. Ezeket az egyéneket kriminaloidoknak nevezte el. Álláspontja szerint az ebbe a csoportba tartozó egyének enyhébb bűncselekményeket követnek el, és pályafutásukat később kezdik, mint a szültetett bűnözők. Az elkövetett cselekményeket megbánják, és képesek visszatérni a társadalomba; további életüket bűnmentesen élik le. A külsődleges jegyek is kevésbé karakteresek náluk, de azért meghatározhatóak:

•    szemük kicsi
•    orruk ferde vagy nagy
•    korán őszülnek vagy kopaszodnak
•    arcuk gyakran nőies jellegű

Megállapította azt is, hogy a törvénysértők gyakran alacsonyabbak, mint társadalmuk más tagjai, és karjaik fesztávolsága meghaladja magasságukat.
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy Lombroso alapvetése az volt, hogy a bűnözői magatartást biológiai tényezők határozzák meg. Ezek a tényezők már a születéssel eleve elrendeltek.

Lombroso munkásságát inspirálhatta, hogy munkásságának idején a bűnözés gyors növekedést mutatott. Ennek oka, hogy a népesség erőteljesen növekedett, és az akkor kialakuló nagy ipari központokban összpontosult. Az alacsony bérek miatt nyomornegyedek, zsúfolt városrészek alakultak ki. Ezek a körülmények a kapitalizmus szükségszerű velejárói voltak, de ehhez a bűnözés megsokszorozódása is szükségszerűen társult.
Németországban az 1882-1998-ig terjedő időszakban a bűnözés kétszer gyorsabban nőtt, mint a lakosság lélekszáma. (80) Ebben az időszakban az elítéltek száma 38,5 %-al, a lakosság lélekszáma pedig 15,7 %-al növekedett. Európa többi országában hasonló volt a helyzet. (13)
A rendkívüli bűnesetszám-növekedés kérdéseket vetett fel. Akkor erre a kérdésre Lombroso talált választ. Elmélete erős eszmei áramlattá fejlődött.

Lombroso által vizsgált koponyák a torinói múzeumban, egykori munkahelyén

A bűnözés elleni küzdelemre a kriminálantropológiai vizsgálatok során felállított kategóriáknak megfelelően javasolt megoldást:

•    a született bűnözőket ki kell rekeszteni a társadalombó, vagy halálbüntetéssel, vagy élethosszig tartó szabadságvesztéssel,
•    a nem született bűnözők csoportját megelőzésképpen rövidebb-hosszabb szabadságvesztéssel és más zárt intézetekkel javasolja a jó útra téríteni.

Lombroso tanait - melyekben a jellemet a fiziognómiával kapcsolja össze - Ernst Kretschmer (1888-1964) német pszichiáter fejlesztette tovább. Főműve, a Körperbau und Character 1921-ben jelent meg. Nagy hatású volt Kretschmer alkattani elmélete. Bár a testalkat meghatározó szerepe elvileg kizárja a nevelői ráhatásokat s csekély teret enged az exogén tényezőknek, Kretschmer azt vallotta, hogy az emberi jellem nemcsak öröklött élettani alapokból épül fel, hanem környezethatásból is.

Lombroso követői közé sorolhatjuk még Raffael Garofalo olasz büntetőjogászt (1852-1934),, aki 1885-ben megjelent Kriminológia című könyvében lefektette a kriminológia tárgykörébe tartozó alapvető részterületek körét.
Lombroso követője még Enrico Ferri (1856-1929) is, aki később a pozitivista kriminálszociológia kiemelkedő személyisége lett, de sohasem tagadta meg teljesen a kriminálantropológiai nézeteket.  Főműve 1892-ben jelent meg, „kriminálszociológia” címmel. A kriminogén tényezőket három csoportba sorolta:
•    antropológiai (kor, szervi és lélektani tényezők, nem)
•    fizikai (éghajlat, földrajzi fekvés)
•    társadalmi tényazők
A büntetést, mint a bűnözés elleni harc fő eszközét elvetette, és helyette a prevenciót javasolta. (17)

Összeségében tehát Lombroso tanai nem voltak egészen újak: a fiziognómia tudománya már évezredek óta hasonló állításokat fogalmazott meg. Ő volt azonban az, aki a fiziognómiát szorosan párosította a bűnözéssel, és óriási munkával, boncolásokkal és mérésekkel próbálta igazolni nézeteit.

Tartalomjegyzék

Bevezetés
A fiziognómia története
A bűnözés (bűnözővé válás) okait magyarázó tudományos elméletek
Cesare Lombroso – pályafutás és elmélet
A homlok, a szemöldök, a szemek, az orr és a fülek
A fiziognómia és a személyleírás
Egy kérdés, amely nem kerülhető el
Lombroso elmélete napjainkban

Küldetés

"Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság (továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.”

(2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről 1.§ (1))

Érdekességek

Fogászati személyazonosítás

Olvasson róla bővebben!Read more...

Kriminalisztika és történelem: Adolf Hitler személyazonosítása

Olvasson róla

A kriminálantropológiai elmélet napjainkban – igazságok és ellentmondások

Olvasson róla